Leírás
Ha keressük azokat az okokat, melyek a bolsevizmust Magyarországon előidézték, nem elég hivatkoznunk a véres világháborúra, egyes emberekre és osztályokra, a gyászos emlékű álprófétákra, akik a destrukciót előkészítették. Mert amint ebben a könyvben is olvassuk, hibás, beteg, elernyedt volt az egész magyar társadalom tisztelet a kivételeknek , mely közönyösen, gyáván eltűrte, hogy az ezeréves magyar alkotmányt, a Szent Koronát porba döntsék, mely jobb meggyőződése ellenére magát a posványba bevinni engedte. Emlékezzünk azokra a szomorú időkre, mert az akkor fenyegető veszélyek ma sem múltak el, Európa egén megint felbukkantak a bolsevizmus sötét, vészes felhői, írta 1934-ben elöljáróban báró Perényi Zsigmond, a felsőház elnöke a napló kapcsán.Révai Mór Jánosné Györgyei Irene emlékirata döbbenetes látképe a 133 napnak. Mint az arisztokrácia tagja (férje a Révai Testvérek Irodalmi Intézet vezérigazgatója volt), személyes sorsán keresztül mutatja be Magyarország kálváriajárását, a Lenin-fiúk kegyetlenkedéseit, a szabadrablás és gyilkosságsorozatok történetét. A hideg történelem szemben áll a lázas naplóval. Az Utószó alapján: a napló írója leírja, amit megélt, amit látott, hallott, ami neki napi kérdés. Hozzátartozik az eseményekhez, akár mint az esemény hősével rokonszenvező, akár mint ellenzék, ő is gondolkozik arról, ami a nap hősének lelkét elfogja; gondolkozik és ítél felette, és úgy fogadja a nap eseményeit, amint ítélete őt irányítja. Megy utána, ha az elragadja és ellenáll, ha nem látja benne azt, ami ideálja. Ideálját pedig múltja alkotja meg: a tradíció, az életkörülményei, felfogása és eddigi életrendje. A naplóíró művelt, tapasztalt, világlátott, sokat olvasott és tanult, kifinomodott egyéniség. Élete eddig kiegyensúlyozott, biztos, egyenes volt. Megszerezte lelke minden választékos kívánságát, a szükségben élőnek mindazt nyújtva, ami tőle tellett. Élt magának és élt másnak. Tisztult felfogásával és világnézetével biztosnak érezte magát abban az