Leírás
Az 19381941 közötti országgyarapítás végét jelentette a Délvidék visszatérése. A Magyar Királyság 1940 végére az 19381940 közötti területi visszacsatolások eredményeként közép-európai hatalommá növekedett, ám beszűkült külpolitikai mozgástere, hiszen a területi revíziót a tengelyhatalmaknak köszönhette, a németek és az olaszok pedig az angolszászok ellen hadakoztak, akikkel titokban gróf széki Teleki Pál miniszterelnök jó viszonyra törekedett. Teleki érezte, hogy ekkorra elfogyott körülöttünk a levegő, és félelmei akkor váltak valóra, amikor az 1941 márciusának végén kirobbant jugoszláv krízis alkalmával két tűz közé került. Magyarország geopolitikai helyzetéből adódóan kénytelen volt a tengelyhatalmakkal együtt menetelni, de a tervezett jugoszláv hadjáratba való bekapcsolódás feltételeként a Legfelső Honvédelmi Tanács három kritériumot szabott meg: ha Jugoszlávia, mint önálló állam megszűnik létezni; ha a térségben hatalmi vákuum alakul ki, ha a délvidéki őshonos magyar nemzetrészt bármilyen veszély fenyegeti. Teleki hiába üzent a briteknek, azok egyáltalán nem voltak tekintettel Magyarország geopolitikai helyzetére, jelezték, ha Magyarország engedélyezi, hogy a németek átvonuljanak területén, megszakítják a diplomáciai kapcsolatokat, ha pedig a honvédség részt vesz a jugoszlávok elleni hadműveletekben, az hadüzenetet eredményez. Teleki politikai működésének csődjét vélte látni, és 1941. április 3-án napjainkig sem kellően tisztázott módon tragikus körülmények között elhunyt. Jugoszlávia felbomlásakor, 1941. április 10-én a minisztertanács proklamációt fogalmazott meg: A független és önálló horvát állam megalakulásával Jugoszlávia megszűnt létezni és alkotóelemeire bomlott. Ezzel egyidejűleg parancsoló kötelességünkké vált, hogy a Magyarországtól 1918-ban elszakított területet és az azon nagy tömegben élő magyarság sorsának és helyzetének biztosítását újból a kezünkbe vegyük. Olyan szent nemzeti kötelesség ez, amelyet haladéktalanul teljesítenünk kell.