DENTUMOGER II.

A Dentumoger. Tanulmányok a korai magyar történelemről második kötete, elődjéhez hasonlóan, a korai magyar történelemŹmel valamilyen, látszólag akár nagyon távolinak tűnő módon ösŹszefüggő tanulmányokat tár az olvasó elé. A cél ezúttal is az, hogy történelmünk nehezen értelmezhető mozzanatait más, jobban megismerhető történelmi helyzetek segítségével világíthassuk meg. A figyelmünkre érdemes esetek száma persze végtelen, most kilenc tanulmányt adunk közre. Az első két munka vallástörténeti kérdésekkel foglalkozik. Dallos Edina az orhoni türk feliratok világképét elemzi nagy sziŹgorúsággal, és a korábbi kutatóknál lényegesen óvatosabb követŹkeztetések megfogalmazására jut. Latosinszky Csaba a horvátok kereszténnyé válásának történetét elemzi, ami egyfelől a szomŹszédság és a közös történelem miatt, másfelől a keresztény térítés modelljeként érdekes a számunkra, bemutatva egyúttal azt is, hogy a „régi” városlakók és az új jövevények viszonya korántsem probŹlémamentes ezen a téren sem. Kápolnás Olivér a történelmi események szimbolikus értelmeŹzését vizsgálja a mandzsu–mongol kapcsolatokon keresztül, HalŹmágyi Miklós pedig a magyar hagyományokban felbukkanó bibliai elemeket veszi sorra: bármilyen meglepő, a magyar őstörténet bibŹliai értelmezése nem feltétlenül a Biblián alapul. A következő tanulmányok történelmi eseményeket elemezŹnek. Balogh László kísérletet tesz egy, az Avar Birodalom széteŹsése során láthatóvá váló nép, a Kárpát-medence nyugati felében élő wandalok kilétének meghatározására, Sudár Balázs és B. Szabó János pedig a muszlim forrásokban felbukkanó madzsgarokat vizsŹgálja: vajon valóban a Kárpát-medencei magyarság őseiről szólnak ezek a leírások? Tősér Márton két tanulmánya a maguknak szálŹlásterületet kereső szeldzsukok világába vezet minket. Az egyik a sikertelen grúziai honfoglalási kísérletet, a másik pedig a sikeres anatóliai térfoglalást, illetve annak nyitányát, a manzikerti csatát mutatja be. A kötetet egy különleges tanulmány zárja: a soltszen