Leírás
Meglepő, olykor megrázó, egészében véve mégis elbűvölő, bizonyos pontjain kifejezetten megható időutazás várja az olvasót, ha úgy dönt, hogy belelapoz Janusz Korczak fiktív emlékiratába. Ha érdeklődését a kötet címe keltette fel, és még sosem hallotta ezt a nevet, tudnia kell, hogy Janusz Korczak, született Henrik Goldszmit, a XIX-XX. század fordulójának kivételes tehetségű és adottságú polihisztora. Lengyel zsidó családban nevelkedett, és bár orvosnak tanult, először közéleti, illetve szépíróként jelentkezett. Írói álnevét egy irodalmi pályázatra választotta, majd megtartotta. Orvosi karrierje a múlt század első évtizedében indult, a varsói gyerekkórházban kapott állást. Ezekben az években gyökerezik nagyívű pedagógiai, gyógypedagógiai munkássága, amellyel iskolát teremtett. Egészen pontosan a modern pedagógia alapjait tette le a varsói zsidó árvaházzal, amelyet ő alapított, majd igazgatott. Azt, hogy reformpedagógiájának mekkora ereje volt már a maga korában is, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a lengyel katolikus egyház saját fővárosi árvaházát is Korczak elvei szerint szervezte meg, és működtette egészen a második világháborúig. Mindkét intézmény sorsát megpecsételte Lengyelország német megszállása. A katolikus árvaházat államosították, a zsidó árvaházat pedig bezárták. Janusz Korczakot és csaknem kétszáz kis neveltjét a treblinkai haláltáborban gyilkolták meg 1942-ben. Ez az írása először jelenik meg magyarul. Mondhatnánk, hogy megtalál benne mindent, amit Korczak a gyereknevelésről gondolt. Nevezhetnénk programadó műnek - ha műfajától eltekintünk, és hangvételét vesszük alapul, akár kiáltványnak is. Ő maga úgy gondolná, hogy mindegy is, mert a kérdés nem ez, hanem, hogy Ön végül majd elolvassa-e. Hiszen ha belenéz, és aztán úgy dönt, hogy nem teszi le, az azt jelenti, hogy ő megértett valami fontosat abból, hogyan működik az ember. És ez az, ami Janusz Korczakot éltette. Az Élet iskoláját 1907-ben írta. Öt évvel később, amikor az árvaházat megnyitotta, mérle