PURGATÓRIUM

Gaál Gábor 1945-ben meghirdette a jelszót: „ha a föld alól is, de elő kell keríteni az írókat az új irodalom számára”. – Áprily Lajos sokkal finomabb fogalmazása már azt is sejteti, miről lenne szó: „A zsoldos kornak zsoldos nóta kell – költők, ha tudtok, adjatok neki.” És rövidesen új időszámítás vette kezdetét, az antivelszi bárdok kora: mert ’mind ki bírta mondani, hogy éljen Eduárd!’Amúgy: nincs semmi szokatlan abban, ha egy író pénzre váltja a tehetségét. Nagy lelkierő és nemes jellem szükséges ahhoz, hogy az ember fia visszautasítsa a sikert, hírnevet, pénzt és a hatalmasok kegyeit. Megelőlegezem Földes László mondását (olvasóim ezt majd bővebb körítéssel is olvashatják, e kötet harmadik részében): „Ha valaki becsületes író, ebben az országban csak az asztalfióknak ír.” Sütő Andrást az erdélyi magyar irodalom ikonikus figurájaként ismerte a magyarországi olvasó, és Erdélyben is ugyanolyan kultusza volt. De Sütő András nem véletlenül kopott ki a köztudatból. A rendszerváltás után a fiatal erdélyi irodalmárok már nem akarták fölvállalni Sütő szellemi örökségét. Ha elolvassák Kuszálik Péter könyvét, megtudják miért. A Purgatórium botrányos könyv, pedig Kuszálik Péter – akit nemcsak közíróként és szerkesztőként, hanem bibliográfusként is ismerünk – csupán összekötő szövegeket ír a dokumentumokkal alátámasztott tényekhez, melyek tükrében fölsejlik Sütő András kevéssé ismert énje: a kommunista rendszerrel megalkuvó kultúrdiktátoré, a följelentőé, az intrikusé. Keserű, mítoszromboló olvasmány – de ideje szembenézni a rideg valósággal. Kuszálik Péter (Kolozsvár, 1949) – Marosvásárhelyen él. 1990-ben elhagyta a gépészmérnöki pályát, irodalommal kezdett foglalkozni. Több lexikon munkatársa, (köz)író, bibliográfus, szerkesztő. Két kötetben megírta az erdélyi magyar sajtó bibliográfiáját (1940–1989, 1989–1998), valamint Fodor Sándor, Méhes György és Sütő András életmű-bibliográfiáját. 1996–2005 között erdélyi napilapokban volt rovata, pamfleteket, kritikákat közölt. Húsz