BÖLCSELET ÉS VILÁGNÉZET - ÉRTÉKELMÉLETI ALAPVETÉS

Bölcselet vagy Bölcselkedés? A jelenkor leggyakrabban idézett filozófusai majdhogynem egységesen vallják a nézetet, mely szerint metafizikai elméletek csupán gondolkodási tévútnak minősíthetők. Ha tehát abszolút jellegű igazságok keresésének valamiféle értelem tulajdonítható, úgy ez az értelem – a neo-pragmatista Richard Rorty (1931 – 2007) álláspontja szerint például – csupán öncélú, hiábavaló bölcselkedésben nyilvánulhat meg. A frankfurti, alapvetően marxista irányultságú iskola prominens képviselője, Jürgen Habermas (*1929) hasonló meggyőződés alapján tekinti bizonyítottnak, hogy természettudományos ismeretekhez hasonlítható belátások bölcseleti módszerek segítségével nem generálhatók. Ennek az általánosan elterjedt relativista felfogásnak a hitelességét teszi kérdésessé a műben átfogó módon leírt bölcseleti rendszer, amely a szellemi aktusok tanában kifejtett vizsgálati módszer segítségével igyekszik a materialista irányultságú eszmerendszerek paradigmájánál szélesebb perspektívában szemügyre venni az emberiség kulturális termékeit. A társadalmi fejlődés és tudományos ismeretszerzés történelmi folyamatában feltűnő módon vissza-visszatérő formális jellemzők a szerzők értelmezése szerint arra engednek következtetni, hogy maradandó tudományos érték felett csupán olyan bölcseleti rendszerek rendelkezhetnek, melyek egyrészt harmonikusan illeszkednek a természettudományos diszciplínák sokszor véletlenszerű ugrásokban fejlődő ismeretanyagához, másrészt kielégítik az u.n. elegendő metafizikai alap követelményeit. Amennyiben szellemi termékeink e feltételrendszer előírásainak nem mondanak ellent, úgy eredményét tekintve egyre megy, hogy gondolkodási tevékenységünk a természettudományos ismeretszerzés céljait szolgálja-e vagy az ember egzisztenciális helyzetéből fakadó kérdésekre keres választ. A mű logikus érveléssel alátámasztható tények alapján teszi beláthatóvá, hogy – ellentmondásmentes szellemi aktusok esetében – abszolút pozícióban ítélkezhetünk önmagunkról és a vi