A Kádár - korszak Bibó - felejtését a rendszerváltást megelőző és előkészítő Bibó reneszánsz követte, majd a rendszerváltás után ismét a hárítás, az elfojtás és a felejtés következett. A politikai recepció helyébe - korántsem automatikusan, komoly erőfeszítések eredményeként - a tudományos recepció lépett szakszerű filológia és eszmetörténeti művekkel, számos forráskiadvánnyal, tanulmánnyal, tanulmánykötettel, monográfiával és Bibó István munkáinak tizenkét kötetes centernáriumi kiadásával. Minthogy a sorozat kötetei igen kis példányszámban láttak napvilágot, könyvészeti ritkaságszámba mennek. A kötetek elérhetetlensége, az újabb dúvad állam kiépülése miatt az életmű egyre növekvő aktualitása és az újabb Bibó - kutatások eredményei együttesen arra ösztönöztek, hogy meggyőzzem a Kalligram Kiadót, hogy újabb, teljesebb, csaknem kétszázötven tételes Bibó -* kiadás megjelentetésére vállalkozzon. Ami még nem a kritikai kiadás, hiszen nem mindent, csak majdnem mindet tartalmaz. Nem foglalja ugyanis magában a teljes levelezést és az egész iratanyagot, mivel az életmű témái szerint csoportosít, mű-, szemlélet- ls szerep- központú , s ezek kontextusát megvilágítva közli az iratokat, válogat a visszhangból, így a levelek közül. (…)#