A TÖRTÉNELEM VÉGE ÉS AZ UTOLSÓ EMBER

Reménykedni a történelem végében - emberi dolog.\" (Samuel P. Huntington)1989-ben, az amerikai külügyminisztérium ifjú munkatársaként adta közre Francis Fukuyama \"A történelem vége?\" című, mindössze néhány oldalas tanulmányát, és ezzel egy csapásra világhírű lett.Cikkek ezreiben vitatkoztak vele, a világ minden valamirevaló történésze és politikatudósa kifejtette véleményét az \"endizmus\"-vitában.Majd Fukuyama könyvben is megírta az elméletét, s kiderült, hogy filozófiailag alaposan végiggondolt, mély elemzés alapján jutott el a következtetéshez, miszerint a liberális demokrácia \"az emberiség ideológiai fejlődésének a végpontja\", \"a kormányzás végső formája, s mint ilyen az egyetemes történelem vége lehet\".Azóta bármi történik a világban - terroristák rombolják le a Világkereskedelmi Központot, újabb háború tör ki valahol, valamilyen forradalom megdönt egy rendszert -, az újságírók szinte reflexből emlegetik Fukuyama óriási tévedését, aki naivan azt gondolta 1989-ben, hogy véget ért a történelem.Fukuyama legkomolyabb bírálója persze Samuel P. Huntington volt, aki szerint a jövő nem a liberális demokrácia diadalát hozza, hanem a civilizációk összecsapásait.A világeseményeket elnézve és átélve mintha Huntington állna nyerésre... Sőt a \"liberalizmus\" mára a világ sok helyén, sokak számára szitokszóvá változott.Alaposan megváltozott a korszellem a kilencvenes évek óta - de talán éppen ezért érdemes újraolvasni (vagy végre rendesen elolvasni) Fukuyama könyvét.Hogy jobban megértsük, mit veszíthet az ember, ha nem tudja megőrizni a liberális demokrácia értékeit.\"Egy szavát sem hiszem el, de briliáns elemzését nem könnyű elvetni vagy megcáfolni.\" (Irving Kristol)\"Francis Fukuyama tökéletesen tisztában van a mai világ bonyolultságával, és sikerül neki a legnehezebb: összekötni az empirikus valóságból levont követeztetéseket a különféle politikai iskolák tanításaival.\" (Pierre Bouretz)