A MEGKERÜLT CIRKÁLÓ - A PONYVA GYÖNGYSZEMEI

\"– Pénzt vagy életet!– Életet!A revolveres merénylő ettől a választól úgy megijedt, hogy visszahőkölt. A számtalanszor elhangzott támadó felszólításra, amióta a világ világ, először hangzott el a fenti válasz. A rabló lövésre kész pisztolya megrezdült a kezében, és egyszerűen nem tudta, hogy mit tegyen. A megtámadott egyén két karját nyugodtan felemelte, mint akit nem érdekel, hogy mi lesz. Ez volt lefolyását és befejezését tekintve minden idők legkülönösebb és legszomorúbb bűnügyi komédiája.Színhely: San Francisco, Oakland. Írta: az élet. Személyek: Egy ideges útonálló. Egy rezignált áldozat.(Katonaság, néptelenség.) Idő: pénz.– Barom! – ismétli a rabló. – Pénzt vagy életet! Nem hallotta?– Mit ordít! Azt hiszi, süket vagyok? Miután szabadott választanom, hogy a pénzemet adjam-e vagy az életemet, én az életet ajánlottam.Az útonálló helyzete kétségbeejtő volt.– Ha komédiázik, pórul jár! Háromig számolok!...– Maga egy számtantanár, becsületszavamra!... Mondtam, hogy az életet megkaphatja.– Én ingyenélő vagyok, hát az életre nincs rezsim. De honnan veszek másik ötven centet, ha ezt odaadom?Most képzeljük el a rablót. Agyonlőjön valakit, tehát villamosszéket kockáztasson ötven centért, vagy szégyenszemre távozzék e rövid beszélgetés után?– Utoljára figyelmeztetem, és azután... – kezdte újra komolyan.– Ne adjon terminusokat! Maga rám bízta a választást, most tessék lőni!... – És mert megszánta a pisztolyával tehetetlenül hadonászó támadót, szelíden folytatta: – Verje ki a fejéből, tisztelt martalóc úr, hogy én magának akár csak egyetlen vasat is adjak. Nincs rá eset, higgye el, drágám...– Utoljára figyelmeztetem: ha hülyéskedik, úgy főbe lövöm, mint a pinty!\"