A magyar forradalom már a saját korában történelmet írt. "1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt, bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel" - mondta Kennedy elnök, amikor még messze nem fejeződött be az ENSZ-ben az úgynevezett magyar kérdés vitája. Az országban még élt az ellenállás, üzemek munkásai sztrájkoltak, amikor Milovan Dilas már felismerte: "a magyar forradalom a kommunizmus végének kezdete".



Több mint harminc évig itthon nemcsak a történeti feldolgozások többségében, de nagyon sok ember történelemképében is a forradalom meghamisított képzete élt. A forradalom képe az azóta eltelt újabb csaknem három évtized alatt is sokat változott: nemcsak az úgynevezett korszellem formálódik még nemzedékeken belül is, az ismeretek mennyiségei is bővül. A kedves Olvasó egy történelmi kötetet tart a kezében. A szerzők történészek, az 1956-os Intézet munkatársai, akik feladatuknak nem az értékelést tartották, hanem azt, hogy témájukban összegyűjtsék mindazt az ismeretanyagot, amely alapján a nemzet a Magyar Októbert a magáénak vallja.