Leírás
Ezt a tanulmányt írja bevezetőjében a szerző, Paolo Santarcangeli író, költő és irodalomtudós, aki úgy is, mint Petőfi, Ady és Babits verseinek olaszra fordítója, haláláig fiumei magyarnak vallotta magát szinte csak játékból kezdtem el, szórakoztató kitérőnek tartottam más jellegű kutatás közben. De ahogyan fokozatosan elmélyültem a problémában, és ahogyan halmozódott az összegyűjtött anyag, úgy vált munkám egyre komolyabbá és szenvedélyesebbé. Hamarosan kiderült ugyanis: ha a kutató elszánta magát és el akar mélyülni e kérdés minden lehetséges vonatkozásában, egy személyben etnológusnak, régésznek és vallástörténésznek kell lennie, aki egyúttal jártas az őstörténeti tanulmányokban, sőt az európai szokások történetének gazdag változatosságában is; egyaránt otthonosnak kell lennie a mélylélektanban és a gyakorlati lélektanban, az építészetben és a kertészetben, valamint sok más dologban. Mindenekfelett azonban költőnek kell lennie. [
] Hadd tegyem hozzá, hogy a hosszas elidőzés a labirintusokban nagyszerű kalandnak bizonyult. Remélem, annak találja majd az olvasó is.Híres és sokat hivatkozott mű A labirintusok könyve, mely azonban eredetileg talán mégis rosszkor: a forradalmian egyszerű megoldások illúziójának idején, a 60-as évek végén jelent meg. Annál hasznosabb hát újraolvasni ma ezt a könyvet állapítja meg a csaknem két évtizeddel későbbi újrakiadás előszavában a tudós jó barát, Umberto Eco --, hogy ismét végigkalauzoljon bennünket a labirintus ősi képzetének történelmi és mitikus mélységeiben. Barlangrajzok és templompadló-díszek, alkimista jelek és pecsétminta-fantáziák mögül végül is annak a valaminek az örökkön azonos és örökkön változó modellje sejlik föl előttünk, amiben ősidők óta benne élünk, s ami a gondolkodásunkat is meghatározta.