Az ökológiai válság mindnyájunk életminőségét fenyegeti. Ha el akarjuk kerülni, hogy az éghajlatváltozás, az élővilág elszegényedése vagy a talajpusztulás katasztrófákhoz vezessen, alaposan változtatnunk kellene életmódunkon. A könyv fő állítása szerint mindehhez az egyik legfontosabb, ám mindeddig igencsak elhanyagolt lépés a közösségek újrafelfedezése lenne. A kötet vezérfonala a számos tudományterületen használt, a környezeti problémákra is remekül alkalmazható "közlegelők tragédiája" tanmese - ám friss szemmel tekint erre a modellre. Hogyan segíthetnek helyi közösségek komédiába fordítani a tragédiát, vagyis az ökológiai válságot? Mit tanulhatunk mindehhez két távoli sziget lakóitól? Mi jellemzi azokat a hazai ökofalvakat és más helyi ökoközösségeket, amelyek már elindultak ezen az úton?