Nincs engedélyezve a javascript.
Hogyan tanulnak meg a gyerekek olvasni? A tudomány elmagyarázza.
Életmód

Hogyan tanulnak meg a gyerekek olvasni? A tudomány elmagyarázza.

december 5.
Moobius online könyváruház | Az ország legjobb könyves ajánlatai

Hosszú idők óta dúl a vita a korai olvasás tanításának leghatékonyabb módszereiről, ám az utóbbi néhány évtizedben a válasz kezd kirajzolódni: a kognitív tudomány szerint a kód feltörésére tanítani a fiatal gyerekeket – avagy a szisztematikus hangzástan a legmegbízhatóbb módja annak, hogy a gyerekek sikeresen elsajátítsák az olvasás tudományát.

A nézeteltérések jellemzően az olvasási folyamat kezdeti szakaszaira összpontosulnak; ez az az időszak, amikor a kisgyermekek először kezdik el értelmezni a betűket és szavakat. Az egyik elmélet szerint az olvasás a beszédtanuláshoz hasonlóan egy természetes folyamat, s csak a szülőkön és tanárokon múlik, fel tudják-e kelteni a gyerekek figyelmét izgalmas könyvekkel annyira, hogy hatásukra maguktól kezdjenek el olvasni. Egy másik feltételezés úgy tartja, az olvasás stratégiai találgatások sorozata, és a gyerekeknek ezeket a stratégiákat kell megtanítani, hogy sikeres olvasóvá váljanak.

A legújabb kutatások azonban kimutatták, hogy az olvasás nem természetes folyamat, és nem is találgatásokon alapul – az írott nyelv egy kód, amelyben bizonyos betűkombinációk előre sejtetnek bizonyos hangokat. Az elmúlt néhány évtizedben a kutatás eredménye egyértelművé vált: a kód feltörésére, azaz dekódolásra tanítani a fiatal gyerekeket.

Természetesen az olvasás sokkal többet jelent, mint egy szót meglátni és hangosan kiejteni, hiszen megköveteli a gyerekektől, hogy jelentést is kapcsoljanak az olvasott szöveghez. Ehhez ismerniük kell a beszélt nyelv különböző hangjait, és tudniuk kell ezeket a hangokat az írott betűkkel összekapcsolni a szavak értelmezéséhez. Elengedhetetlen a megfelelő háttér- és szókincsismeret ahhoz, hogy megértsék az olvasott szavakat. Emellett képesnek kell lenniük arra, hogy a legtöbb szót automatikusan felismerjék, és folyékonyan olvassák el a szöveget, ügyelve a nyelvtanra, az írásjelekre és a mondatszerkezetre.

A gyerekek nem úgy tanulnak meg olvasni, ahogy beszélni?

A csecsemők úgy tanulnak meg beszélni, hogy hallgatják és utánozzák a felnőttek által kiadott hangokat, majd ezekhez jelentést kapcsolnak. Egyes kutatások azt állítják, hogy a csecsemők valószínűségi alapon tanulnak – például, ha egy kerek, pattogó tárgy látványával egy időben hallják a „labda” szót, akkor automatikusan összekapcsolják a kettőt. Az első két évben a fejlődő kisgyermekek agya az anyanyelvükben előforduló leggyakoribb hangokra összpontosít, és ezeket a hangokat kapcsolja össze a jelentéssel.

Ezzel szemben a nagyobb gyerekek olvasási készsége már nem a szöveggel való természetes érintkezés révén fejlődik. Hogy milyen módon tanulják meg összekapcsolni a szóbeli és az írott nyelvet, nagyban függ attól, milyen nyelven tanulnak olvasni.

Az alfabetikus nyelvek, például a francia vagy az angol, betűket használnak a kimondott szavakat alkotó hangok jelölésére. Ezen nyelvek olvasásához a gyerekeknek azt kell megtanulniuk, melyik írott betű melyik kimondott hangnak felel meg, majd ezen betűhangok mintázatait szavakként kell felismerniük. Ez nagyban különbözik például a különleges írásrendszert használó kínaitól, amelyben az írott szimbólumok közvetlenül egy szónak vagy fogalomnak felelnek meg, így valaki, aki kínai karaktereket olvas, nem tudná „kimondani” az ismeretlen szavakat karakterenként.

Mi az a szisztematikus, explicit hangzástan, és miért fontos?

Egyes kisgyermekek képesek lehetnek önállóan összekapcsolni a nyomtatott betűket hangokkal, ám legtöbbjükre ez nem jellemző, ugyanis ez nem ösztönös folyamat. A National Reading Panel kutatás 2000-ben megállapította, hogy a szisztematikus hangzástani programok a leghatékonyabbak az olvasástanításban, és azóta további kutatások is megerősítették, hogy ez a fajta oktatás vezet a legnagyobb javuláshoz a fiatal diákok olvasási pontosságában.

A szisztematikus hangzástan lényege, hogy a betű-hang megfeleltetéseket rendezett sorrendben tanítja meg, tehát az összes kombinációt módszeresen, sorrendben veszik át, és csak azután lépnek tovább a következőre, miután a tanulók elsajátították az adott részt. A tanárok kifejezetten megmondják a tanulóknak, mely hangok milyen betűmintázatoknak felelnek meg, ahelyett, hogy arra kérnék őket, maguk találják ki, vagy találgassanak.

A National Reading Panel szerint az óvodás tanulók körében a hangzástanoktatás a dekódolási képesség és a szövegértés javulását eredményezte. A jövőbeni olvasási problémák kockázatának kitett gyermekek, a fogyatékkal élő gyermekek, valamint a különféle társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező gyermekek mind sikereket értek el ezzel a tanulási módszerrel. Későbbi kutatások megerősítették, hogy a szisztematikus hangzástanoktatás valóban hatékony a fogyatékossággal élő tanulók számára, és kimutatták, hogy angol nyelvű tanulók esetében is működik.

Néhány tanulónak azonban nincs szüksége hangzástani oktatásra, hogy megtanuljon olvasni.

Becslések szerint a gyerekek 1–7 százaléka önállóan, kifejezett utasítás nélkül rájön, hogyan kell dekódolni a szavakat. Előfordulhat, hogy a számukra felolvasott vagy nyomtatott könyvekben észreveszik a környezetükben látott mintákat, majd alkalmazzák ezeket. Ide tartoznak a „hiperlexia” neurotipikus formájában szenvedő gyerekek – ez az az állapot, amelyben a gyerekek már 3 éves koruktól elkezdik a dekódolást –, de ez leginkább olyan gyerekeknél fordul elő, akiknek autista spektrumzavaruk van. Úgy tűnhet, hogy ezek a gyerekek egész egységként olvassák a szavakat, vagy találgatási stratégiákat használnak, hogy kitalálják, mi következik a történetben, ám valójában ők is figyelnek a szavak minden egyes betűjére – csak nagyon gyorsan teszik ezt.

Van egy másik megközelítés is: néhány esetben úgy tűnhet, mintha a tanulók dekódolnának, miközben valójában nem. Például, ha egy gyermek lát egy illusztrációt egy fáról leeső almáról, sejtheti, hogy a kép alatti mondat egy fáról leeső almát ír le. Ez azonban nem olvasás, és nem is ad hasznos információkat a tanárnak arról, hogyan fog egy diák megbirkózni egy képeket nem tartalmazó könyvvel a jövőben.

Mikor javasolt elkezdeni a hangzástant? Létezik olyan, hogy valaki túl hamar kezdi el?

A National Early Literacy Panel Report (2009) megállapította, hogy a nagyon fiatal korú gyermekek számára is előnyös lehet a hangzástan, ugyanis miután a vizsgálatokban részt vevő 3–5 éves korú gyermekek megtanulták, hogyan különböztessék meg a hangokat szavakban (akár írásban, akár szóban), olvasási és írási képességük is javuló tendenciát mutatott.

A tanulmányok azt sugallják, hogy a hangzástan terén elért haladás kevésbé függ össze a gyermek életkorával, mint beszélt szókincsének nagyságával és összetettségével, valamint az új hangtani szabályok gyakorlásának és alkalmazásának lehetőségeivel. Néhány bizonyíték alátámasztja, hogy a „dekódolható” könyvek, amelyek célja, hogy segítsék a tanulókat bizonyos betű-hang kombinációk gyakorlásában, a korai olvasók hasznára válhatnak.